Az EKG – görbe a működében lévő szív elektromos keresztmetszetét adja meg. Különösen a terheléses EKG csúcsai és völgyei nagyon tanulságosak, mert azt mutatják, hogy a szív megerőltető igénybevétel fokozott követelményeinek mennyire képes megfelelni.

A szorgalmas izmok több oxigént és energiát igényelnek, így több vért használnak fel. A szívnek növelnie kell a keringés sebességét, több vért kell küldenie adott idő alatt mind az izmokba, mind a tüdőbe, külön oxigénért. A szív perctérfogata (az egy perc alatt pumpált vér térfogata) a szívverésenként pumpált vér mennyiségének és a percenkénti szívverések számának szorzata.

Ezek közül a váltók közül az elsőt pulzustérfogatként ismerjük. Nyugalmi állapotban a bal kamra körülbelül nyolcvan milliliter vért kap pitvarából egy elernyedés során, ez adódik hozzá ahhoz a körülbelül ugyanekkora mennyiségű készlethez, amelyet már amúgy is tartalmaz. Ezt a bejövő (input) térfogator bocsátja ki összehúzódása során. A szívizomnak azonban van egy különleges tulajdonsága: minél jobban kinyúlik, annál nagyobb mértékben húzódik össze. Ezt a jellegzetességet először Ernest Henry Starling figyelte meg 1914 – ben a londoni University College – ben, és ma már általánosan a szív Startling törvényeként ismerjük. A törvény megállapítja, hogy a szív összehúzódásának erőssége egyenesen arányos azzal a sebességgel, amellyel a vénák megtöltik és azzal az ellenállással, amelynek ellenében pumpál.

Ha a test mozogni kezd, az izmok gyorsabban dolgozzák fel a vért. A vér mennyisége megnő a visszerekben, amíg a környező izmok össze nem nyomják azokat. A két tényező együttes hatására a vér gyorsabban áramlik a szívbe. Ott a térfogat megnövekedése megnyújtja a szívizmot az elernyedése alatt, és az izom (a Starling – törvénynek engedelmeskedve) erősebb összehúzódással fog reagálni.

Az egészséges szív a pulzustérfogatát körülbelül két és félszeresére tudja ilyan módon megnövelni. Minél több vért pumpál a szívverés során, annál több helyet biztosít a következő szívverés friss vére számára. Az összehúzódás utáni (posztszisztolés) készlet (az a vérmennyiség, ami visszamarad a szívben az összehúzódás után) a pulzustérfogat növekedésével folyamatosan csökken. A nagy pulzustérfogat jó izomzatú szív jele. A szívizomrostoknak megvan azonban a maguk korlátja, a szív nem tudja sz izmait a végtelenségig fejleszteni. Ez a korlát nem magukban a szívizmokban, hanem inkább a vérellátásukban rejlik. Elkerülhetetelenül bekövetkezik az a helyzet, amikor a koszorúérkeringés már nem képes a szívizmot (a myocardiumot) oxigénnel és energiával ellátni.