A sz�v m�k�d�se apr� elektromos visszhangokat kelt minden�tt a testben. A depolariz�ci�s hull�mok �gy terjednek sz�t a sz�vben, mint ahogy a v�zen a k�r�k, ha egym�s ut�n kavicsokat dob�lunk bele. A hull�mok �tgy�r�znke a k�rnyez� szervekbe is, mivel a test sz�vetei j�l vezetik az elektromoss�got. A hull�mok er�ss�ge, m�rete �s id�z�t�se a test k�l�nb�z� r�szein m�s �s m�s. Nem �rezz�k ugyan, de a hull�mok el�rik a b�rt, �s a fel�let�n m�szeresen m�rhet�k.

Augustus Waller angol fiziol�tgus regisztr�lta el�sz�r az emberi sz�v elektromos jeleit 1887 – ben an�lk�l, hogy a szervet felt�rta volna. Higanyoszlopot haszn�lt erre a c�lra, ami azonban nagy fajs�lya miatt csak lassan �s neh�zkesen reag�lt a sz�v �l�nk ritmus�ra. A holland fiziol�gus, William Eithoven t�k�letes�tette az elj�r�st �gy, hogy az elektrod�kat egy saj�t maga �ltal tervezett �rz�keny galvanom�terhez csatlakoztatta. Ez�rt 1924 – ben Nobel – d�jat kapott.

Eithoven „zsin�ros” galvanom�tere k�t helyis�get foglalt el, k�zel h�romnegyed tonna s�ly� volt �s �t f�s kezel�szem�lyzetet ig�nyelt. A maga idej�ben azonban ez meglep� el�rehalad�st jelentett. Ma ugyanezt a vizsg�latot aktat�ska m�ret�  m�szerrel el lehet v�gezni. Ez a m�szer, az elektrokardiogr�f az orvos felbecs�lhetetlen �rt�k� diagnosztikai seg�deszk�ze. Feljegyzi az egyes sz�vver�sek sorrendj�t, id�tartam�t �s er�ss�g�t (bioelektrotechnikai szempontb�l), �s egy g�rb�t rajzol regisztr�l�pap�rra vagy sz�m�t�g�pes berendez�s k�perny�j�re. Ezt a g�rb�t EKG – nak – elektrokardiogramnak – nevezz�k.

Minden sz�vver�s EKG – g�rb�j�nek felmen� �s lemen� vonalai h�rom f� csoportba sorolhat�k, ezek sorrendben a P, QRS �s T elnevez�st viselik. A P – hull�m az elektromos �sszeh�z�d�s kezdet�t, a QRS – komplexum a kamrai �sszeh�z�d�st, a T – hull�m a repolariz�ci�t (a sz�vben l�v� elektromosan vezet� sz�vetek �llapot�nak helyre�ll�s�t, vagyis a k�vetkez� sz�vversre val� felk�sz�l�st jelenti. A hull�mok akalja �s s�r�ss�ge igen sokat el�rul az orvosnak a sz�v m�k�d�s�r�l.