1500 évvel ezelőtt a szív még a mítoszok és rejtélyek bizonytalan világába tartozott. Galenus, az ókori Görögország híres orvosa kemencéhez hasonlította, amely beszívja a vért és elégeti, hogy a test melegítésére hőt termeljen. Leonardo da Vinci helyesen ismerte fel, hogy a szív főként izmokból áll, de neki is az volt a véleménye, hogy a szív feladata hő fejlesztése valamilyen úton-módon.

Galenus tanításait szinte alig vonták kétségbe a 17. század elejéig. Egy angol orvos, William Harvely volt az első, aki megkérdőjelezte a galenusi hitvallást, amit korának orvosai híven követtek. Megfigyelései és állatokkal, valamint emberi tetemekkel folytatott kísérletei révén lépésenként sikerült bebizonyítania, hogy a vér nem úgy mozog, ahogyan a régiek gondolták.
A szív nem szívja fel a vért, inkább kinyomja. A vér nem apályszerűen folyik ki a szívből és áramlik bele vissza, hanem verőerek (artériák) szállítják el a szívből és a visszerek (vénák) szállítják vissza. A vér nem éghet el, vagy használódhat fel valamilyen más módon, mert a szív belsejében a ki- és beáramlás sebessége túlságosan nagy.

Harvey arra a ma már nyilvánvaló következtetésre jutott, hogy a keringési rendszer nagyjából zárt vérkört jelent. A szív a pumpa, és ugyanazt a vért szivattyúzza át újra és újra az egész testen. Több, mint 80 állatfajjal végzett kísérleteket, élőkön is folytatott tanulmányokat, valamint emberi tetemeket vizsgált meg, és tizenkét évig tartó kutatómunkája eredményeként 1682-ben Frankfurtban kiadta Exertitatio Anatomica de Motu Cordis et Sanguinis in Animalibus (Értekezés a szív és a vér mozgásáról állati szervezetekben) című könyvét, amely azonnal nagy port vert fel.

Harvey feltételezéseinek fő hiányossága az volt, hogy nem tudta megmagyarázni, hogyan kerül a vér a verőerekből a visszerekbe. Mivel megfigyelései még a mikroszkóp korszakának beköszöntése előtt születtek, mikroszkóp nélkül nem ismerhette fel az összeköttetést biztosító hajszálvékony kapillárisokat.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy William Harvey munkája milyen nagy hatást gyakorolt az orvostudományra. A Darwin kiváltotta biológiai forradalomhoz hasonlóan, nehéz mai fejjel elképzeli, hogy a dolgok másként is lehetnének. A „Harvey-féle szív” egy emberöltő alatt bekerült az anatómiai és fiziológiai főáramába, és ezzel megkezdődött az orvoslás tudományos korszaka.