A szív, az erőnek és az állóképességnek ez a csodája a keringési rendszer (cardiovascularis rendszer) működési – és nagyjából anatómiai – középpontjában helyezkedik el. A vér pumpálásával minden rendben van, a vérnek azonban el is kell jutnia mindenhová, ahol szükség van rá, a különböző testrészek változó igényei szerint. A verőerek és a visszerek jelentik a szállítási hálózat főútvonalait, a hajszálerek a mellékutcák és az üzletek, ahonnan a szervezet sejtjeinek milliói ellátásukat kapják.

A verőerek (artériák) újra és újra szétágaznak, míg végül hajszálereket (kapillárisokat) alkotnak, ezek újra és újra egyesülnek és létrehozzák a visszereket (vénákat). A rendszer teljes hossza a becslések szerint elképesztő, körülbelül 130 000 kilóméter.

A keringés feladata sokrétű. Természetesen az oxigén és a tápanyagok rendszeresen szerepelnek a szövetek „megrendelőlistáján”. Éppen ilyen rendszeresen kell a szén – dioxidot és az anyagcsere bomlástermékeinek molekuláit összegyűjteni, és elhelyezésükről gondoskodni. A keringési rendszer osztja el a melegebb, aktív anyagcseréjű szervek által termelt hőt a hidegebb, nyugodtabb szervekbe, például az éppen pihenő izmokba. Ez a tevékenység a termosztát (hőszabályzó) szerepét tölti be: ha több vér jut a bőrbe, akkor nagyobb a külső környezetbe leadott hő mennyisége, ha a vér nagyobb hányada a belső szervekben áramlik, akkor ez hővisszatartást, hőmegtakarítást eredményez.

A keringésik rendszer hosszú távú szabályozó tevékenységet is végez. Egy ország közúti szállítási hálózata az igéynek szerint fejlődik ki: azok a helyek, ahol fokoztott tevékenységet folytatnak, nagyobb és jobb utakat követelnek meg, ugyanakkot a tevékenység hiánya tönkreteszi, elsorvasztja az úthálózatot. Így van ez a keringéssel is. Bármelyik szervünk hosszú ideig tartó fokozott oxigénigénylésre reagálva, az ahhoz a szervhez vezető vagy azt behálózó erek mérete és zsáma megnövekszik. Ezzel ellentétben a csökkent méretű oxigénigény csökkenti az erek számát és átmérőjét.