Azt a tényt, hogy a szív milyen alapvetően fontos az életfenntartáshoz bizonyítja  a fogamzás utáni kifejlődésének gyorsasága. A test minden sejtjének folyamatosan szüksége van oxigénellátásra és a sejtanyagcsere számára energiát és nyersanyagot szolgáltató tápanyagokra. Ez ugyanúgy érvényes a méhben fokozatosan emberré fejlődő magzatra, mint a maratoni futóra. Az oxigént és a tápanyagokat a vér szállítja folyékony testi szállítószalagként az emberi szervezet minden részébe, meghajtását pedig a szív energiája biztosítja. Ezért az embrió fejlődése során a szív és fő erei már jóval a többi szerv előtt kialakulnak és működnek.

A szív fejlődése a kezdetleges (primordialis) mellkasban egymás közelében elhelyezkedő két vékony csőből indul ki, ezeket sok kisebb ér köti össze és egy izomhüvely vesz körül. A fogamzás után három héttel megkezdődik a csövek egyesülése a hüvely közepén. Néhány nap múlva már teljes hosszúságukban csatlakoznak egymáshoz, és egyetlen összefüggő üreget alkotnak. A terhesség negyedik hetére ez az alig egy milliméter hosszúságú, apró izomcsomag megcsavarodik és gyűrődik – és máris dobogni kezd. Kialakulnak az üregek, ezeket a szív külső felületén a barázdák jelzik. A szerv S alakúvá válik és az addig egyetlen kamra (az alsó üreg) kettéválik. Eddig a vér (a régiek tanításának megfelelően) árapályszerűen áramlott ki és be, de ettől kezdve a kialakulóban lévő keringési rendszerben gyorsan egyirányú előrehaladásra tér át.

Az ötödik hétre a lüktető magzati szív alakja már csaknem a felnőtt szívre jellemző U-alak. A felső üreg, a pitvar (atrium) is kettéosztódik.

Mindkét pitvar a vele azonos oldalon lévő kamrához kapcsolódik, ezáltal kettős pumpa jön létre, a szív kettős jellege kialakult. A hatodik és hetedik hét folyamán a vérerek megcsavarodnak, majd összekapcsolódnak, és az egyirányú véráramlást biztosító billentyűk csodálatos módon beleolvadnak az élő szövetbe.

Mindez a terhesség második hónapjának végéig zajlik le. Az embrió ekkor már majdnem huszonöt milliméter hosszú, és felismerhetően emberi lény. A helyes megnevezése ilyenkor már nem embrió, hanem magzat.

A magzati mellkasban a szív már állandóan dobog. Kettessével összekapcsolódó, egymás melletti jobb és bal pumpát alkotó négy ürege, egy erős hártya, a szívsövény (septum) által elválasztva, már határozottan elkülönül egymástól. A billentyűk működnek, a szívverés megindul.

A születés előtt a vérkeringésnek módosulnia kell, mert a magzat légző- és emésztőrendszere, amíg a méhlepény látja el ezek feladatait, még nem működik. Légzés még nincsen, a folyadékkal töltött tüdő nem tud oxigént felvenni a levegőből. A szíven belül a szívsövényen még nyílás van, ami lehetővé teszi a jobb és a bal oldal közötti közlekedést. A vér, ami egyébként a tüdőbe áramlana, rövidre zártan visszafolyik a testen keresztül a méhlepénybe, az oxigén forrása ebben a fejlősési stádiumban (az oxigén az anya véréből jut a méhlepénybe).

A születés idejére a szívben lévő lyuk záródik. Az újszülött első légvétele különféle folyamatokat indít meg a szívben és a keringésben, a felnőtt minta megvalósul, és a csecsemő a köldökzsinór elvágásakor függetlenné válik anyjától.