A szv mkdse apr elektromos visszhangokat kelt mindentt a testben. A depolarizcis hullmok gy terjednek szt a szvben, mint ahogy a vzen a krk, ha egyms utn kavicsokat doblunk bele. A hullmok tgyrznke a krnyez szervekbe is, mivel a test szvetei jl vezetik az elektromossgot. A hullmok erssge, mrete s idztse a test klnbz rszein ms s ms. Nem rezzk ugyan, de a hullmok elrik a brt, s a felletn mszeresen mrhetk.
Augustus Waller angol fizioltgus regisztrlta elszr az emberi szv elektromos jeleit 1887 – ben anlkl, hogy a szervet feltrta volna. Higanyoszlopot hasznlt erre a clra, ami azonban nagy fajslya miatt csak lassan s nehzkesen reaglt a szv lnk ritmusra. A holland fiziolgus, William Eithoven tkletestette az eljrst gy, hogy az elektrodkat egy sajt maga ltal tervezett rzkeny galvanomterhez csatlakoztatta. Ezrt 1924 – ben Nobel – djat kapott.
Eithoven „zsinros” galvanomtere kt helyisget foglalt el, kzel hromnegyed tonna sly volt s t fs kezelszemlyzetet ignyelt. A maga idejben azonban ez meglep elrehaladst jelentett. Ma ugyanezt a vizsglatot aktatska mret mszerrel el lehet vgezni. Ez a mszer, az elektrokardiogrf az orvos felbecslhetetlen rtk diagnosztikai segdeszkze. Feljegyzi az egyes szvversek sorrendjt, idtartamt s erssgt (bioelektrotechnikai szempontbl), s egy grbt rajzol regisztrlpaprra vagy szmtgpes berendezs kpernyjre. Ezt a grbt EKG – nak – elektrokardiogramnak – nevezzk.
Minden szvvers EKG – grbjnek felmen s lemen vonalai hrom f csoportba sorolhatk, ezek sorrendben a P, QRS s T elnevezst viselik. A P – hullm az elektromos sszehzds kezdett, a QRS – komplexum a kamrai sszehzdst, a T – hullm a repolarizcit (a szvben lv elektromosan vezet szvetek llapotnak helyrellst, vagyis a kvetkez szvversre val felkszlst jelenti. A hullmok akalja s srssge igen sokat elrul az orvosnak a szv mkdsrl. |