A szív – a természetes hálózatának ez a bonyolult rendszere – erek megcsavarodásából, elfordulásából, megvastagodásából és egyesüléséből jön létre a méhban. Minden 200 magzat közül egynél valami nem sikerül ebben a folyamatban. A csövek rosszul kapcsolódnak össze, és ez esetleg a véráramlás súlyos zavarát okozhatja. E zavarokat veleszületett szívhibáknak (vitium cordis congenitum) nevezzük.

A veleszületett szívhibák okait még nem ismerjük teljes bizonyossággal. Néhány kivételes esetben a felmenőktől örökölt hibás gének helytelen hálózatépítési utasítást adnak. Máskor – esetleg a fogamzás utáni két hónapos kritikus fejlődési szakasz folyamán – nem volt kielégítő a tápanyagellátás (talán létfontosságú vitaminok hiányoztak). Az anya szedett magzatkárosító (tetraogén) gyógyszerek is okozhatnak szívfejlődési rendellensséget.

A magzati vérkeringés nem használja a kisvérköri pályát. A méhben a tüdő nem levegőt, hanem amnionfolyadékot tartalmaz, így a magzat ezen az úton nem juthat oxigénhez. Az értékes, oldott gázt az anyától kapja a méhlepényen keresztül. Születés előtt egy rövidre záró, igen apró cső, az artériás vezeték (ductus arteriosus, Botallo – vezeték) a tüdőnek szánt vér legnagyobb részét a főverőérbe (aorta) tereli. Születés után ennek a vezetéknek néhány nap alatt záródnia kell. Amennyiben ez nem történik meg, és a vezeték továbbra is fő áramlási út marad (nyitott ductus arteriosus), akkor a csecsemő légzési nehézséggel fog küzdeni.

A jobb pumpát a bal pumpától elválasztó erős fal (a szívsörény) fejlődésében is előfordulhatnak rendellenességek. A jobb és a bal pitvar közötti átjáró (atrialis septalis defectus, ASD) lehetővé teszi, hogy a vér a bal pitvarból (ahol nagyobb nyomás uralkodik) a jobb pitvarba áramoljék, ami ez utóbbi kitágulásához vezet. A kemrai sövényhiba (ventricularis septalis defectus, VSD) a nyitott artériás vezeték hatását utánozza, megengedve a bal kamra frissen oxigéndús vérének, hogy a jobb kamra oxigénben szegény vérével keveredjék.

Bizonyos veleszületett szívhibák okozzák az úgynevezett „kék csescemő” jelenséget, ami azért jön létre, mert a rossz úton keringő vér nem képes arra, hogy a test valamennyi szövetét oxigénnel ellássa. Az utóbbi 25 év folyamán nagy erőfeszítéseket tett az orvostudomány annak érdekében, hogy az ilyen hibákat sebészeti úton kijavítsa. A gyógyszerek, vércserék (néha már a méhen belüli vércserék), valamint a hibás csövek, üregek és csatlakozások lépésenkénti helyrehozása ésszerű kombinációkban alkalmazva a veleszületett szívhibák jó részét kezelhetővé tette.