Naponta négyezerszer ismétlődik a szívroham kegyetlen drámája. Pörölycsapásként is lesújthat, azonnali halált okozva, de lehet csendes lefolyású is, úgyhogy az áldozat nem is tud róla, hogy milyen károsodás történt a pumpa belsejében. A középkorúak és az idősek vannak a legnagyobb veszélyben. Járványszerű elterjedését a század elején az Egyesült Államokban és más nyugati országokban. A gazdagsággal, a modern életstílussal, a bőséggel és a „jó élettel” hozták összefüggésbe.

Mára már, világméretű populációs tanulmányok eredményeként a tudósok a szívroham mozaikrejtvényének sok darabját megtalálták és helyére illesztették. Mindenesetre bonyolult dologról van szó. Egyes területeken a betegség előfordulása az egészségügyi felvilágosítás javulásával és kiterjesztésével lassan, fokozatosan ritkul. A szívroham halálokként való előfordulásának csúcsa az Egyesült Államokban az 1960 – as évek közepére esett; azóta a halálozási arány javult. A többi országról ez még nem mondható el, a csökkenő irányzat azonban más több helyen is mutatkozik.

Majdnem minden szívroham egy alattomos rendellenesség következménye, amit szívkoszorúér – betegségnek, koszorúér – betegségnek vagy egyszerűen szívbajnak neveznek. Lényege az, hogy beszűkülnek a koszorúverőerek, amelyek az értékes, tápláló, oxigéndús vért szállítják a szívizomba.

Az egészséges verőerek belső bevonata sima és könnyen járható utat biztosít. Koszorúér – betegségben a verőerek belső bevonata megvastagszik és egyenletlenné válik. Koleszterin (egy természetes zsíranyag) lerakódása, kötőszöveti és simaizomsejtek felhalmozódása indítja meg az érfal zsíros elfajulása (atherosclerosis) néven ismert, halálos folyamatot, amelynek során a verőerek lassan etítődnek ezekkel a végzetes belső göröngyökkel, dudorokkal, lemezekkel és bevonatokkal, amelyeket gyűjtőnéven kásadaganatnak (atheroma) nevezünk. A verőerek megkeményedése (arterioscloresis), érelmeszesedés is előfordul, amikor a verőér falában az atheroma merev, meszes anyaggá kövesedik.

A legújabb kutatások kimutatták, hogy a verőér belső bevonata, a belhám is nagy szerepet játszik ezekben a folyamatokban: ha megbetegszik, megsérül vagy valamilyen más módon éri baj, megindíthatja a lerakódások képződését. A lerakódások végül teljesen elzárhatják egyik – másik verőeret. Az is előfordul, hogy beszűkítik a verőeret és ezzel megzavarják a vér sima áramlását. Erre a vér alvadással reagál, és az alvadék a vérlemezkékkel együttműködve elzárja az artériát.

Az érfal zsíros elfajulása a szervezet bármelyik verőerében előfordulhat és ekő is fordul. A szívben azonban életveszélyes. A szervezet az erőteljes pumpáló szívtől kapja az életet, az oxigént adó vért – és ez vonatkozik magára a szívizomra is. Ha a koszorúerek elzáródnak, a szívizom kezd kimerülni, így a vérkeringés egészében romlik, ami magának a szívizomnak a keringését is rontja.